A lucfenyő bonsai stílusban történő termesztése meglehetősen nehéz, mivel folyamatosan sok apró munkát kell végezni a gondozásával és formálásával. A lucfenyő törzsének formázása rugalmassága miatt meglehetősen egyszerű.
Néhány norvég lucfenyő (Picea abies) fajt – „Nidiformis”, „Pumila glass” és kék lucfenyő (Picea glauca) – „Conica” – bonsaiként használnak.
Talaj:
A lucfenyő a tápanyagokban szegény talajt is tolerálja. Használjon agyagos talajt tőzeghez arányban.
Világítás:
Fényigényes növény. Egész évben szabadban termeszthető.
Hőmérséklet:
Kültéri hőmérsékleten is termeszthető, de télen védeni kell a szélsőséges hidegtől.
Locsolás:
Tavasszal és nyáron rendszeresen öntözzük a lucfenyőt; télen ne hagyjuk, hogy a talaj kiszáradjon.
Felső öltözködés:
A lucfenyőt az aktív növekedés teljes időszakában, kora tavasztól őszig táplálja.
Képződés:
Más tűlevelű fákkal ellentétben a lucfenyőt akkor csípik vissza, amikor a fiatal hajtások kicsit megnőnek. A régi ágakat januárban és februárban vágják le, ebben az időszakban a gyantakiválasztás minimális. A drót felhordásakor ügyeljünk arra, hogy az ne nőjön bele a kéregbe.
Növény vásárlása:
Vehet egy fiatal növényt a vadonból, de a gyökeresedés nagyon ritkán fordul elő, ezért lucfenyőt vásároljon faiskolákban vagy szaküzletekben.
Kártevők és betegségek:
A lucfenyő minden tűlevelű növényi betegségre fogékony. A tűlevelek sárgulása esetén lehetséges, hogy a lucfenyő-hermes érintett. A kártevők általában a tűk fonákján helyezkednek el, és vattára hasonlítanak, elpusztításukhoz a lucfenyőt antioxidáns vagy rogor oldattal kell kezelni.
Kolloid kénnel vagy bordói keverékkel kezelik az ágakat a rozsda ellen (tűk sárgulása, narancssárga foltok, duzzanatok az ágakon). Ha a betegség nem múlik el, célszerű levágni az érintett ágakat, vagy végső esetben gyökerestül kitépni a növényt a betegség terjedésének megállítása érdekében.
